Főoldal

Avagy milyen szempontok mentén tanítunk mi.

Az Érd FM Családban Marad műsorában Mihalicz Csilla és Zsuffa Péter kérdezte Házi Andreát arról, hogy milyen is egy gyermek rajziskola manapság.

Ahogy az lenni szokott, Andi most se kereste az egyszerű válaszokat, elég gyorsan belecsapott a lecsóba, ami persze most is sokkal messzebb vezetett, mint egy egyszerű beszélgetés.

Hallgasd meg itt:

Neked is fontos, hogy milyen szemlélettel találkozik a gyermek rajziskolában valaki? Szerinted létezik tökéletes?

Gyere el hozzánk, akár Újbudára, akár Érdre, és ismerj meg minket! Vagy keress, írj, kövess a közösségi médiában.

A kamasz csoportban, most már harmadik éve havi szülői konzultációt tartok. Nem is emlékszem, hogy honnan jött az első ötlet, de a mai napig – a kamaszok sikerei mellett – tanításaimnak az egyik fénypontja.

Én magamban is – mit gyakorló anya – rengeteg szorongás fogalmazódott meg, akkor mikor kamaszkorba értek a gyerekeim. A teljesen normális „leválás korszakát” szülőként kiegyensúlyozottan megélni, számomra egy fő feladat volt. Teljesen szerencsétlenül ebbe az életszakaszba rondít bele a központi és a szakmai felvételi is.

Azt gondolom, hogy a mostani oktatási rendszer „értékrendje” és a bizonytalan anyagi helyzet miatt a szorongás, hogy „a gyerek rendes szakmát válasszon, amiből meg is lehet élni” teljesen rossz irányba viszi a szülő és a leválni készülő gyermek kapcsolatát.

Az a beidegződés, amit gyerekként, ifjú felnőttként belénk neveltek, hogy mindig mindennek maximálisan meg kell felelni, egy olyan téves irányba viheti a gyermek személyiségfejlődését, megküzdési mechanizmusait, önbizalmát, hogy felnőtt éveiben, nagy valószínűséggel ezekkel az a lelki problémákkal újra szembe kell nézni.

A havi szülői konzultációk alkalmával, az általam tanított gyerekek szüleivel beszélgetek arról, hogy Ők mit szeretnének, milyen kép él bennük a gyermekükkel kapcsolatban, s ez mennyire esik egybe a gyermekük elképzeléseivel.

Ez a kommunikáció egy nagyon vékony és érzékeny mezsgye , ha jól működik, megerősíti és megnyugtatja a szülőt. Hidat képez a gyermek és Ő közte úgy, hogy a gyermek „független” tud maradni. Így a gyermek, tanár és szülő egy irányba dolgozik, megtartva mindenkinek a saját terét.

Ez a fajta bevonódás, mint tanítási módszer, nagyon hatásos a csoportjaimban. A gyerekek önbizalma napról napra fejlődik. Önértékelésük és önismeretük a szülő , a tanár, a csoporttársak tükrében reflektálódik, így egy biztonságos rendszerben tudnak fejlődni.

Ezt a rendszert, módszert, szeretném megtartani a jövőben tanításaim során. Így is szeretnék hozzájárulni a szülő és gyermek normális kötődéséhez, egy egészséges énkép kialakulásában.