Az úgy kezdődött, hogy az egyik tavasszal jött a COVID. Így a megszokott helyi önkormányzati tetőtéri helyünkről azonnal menni kellett, mert mindent bezártak. A középiskolás csoport hiretelen feloszlott és a gyerekek talaj nélkül maradtak. MI is.
A felszabadultabb nyár útán, megint következett az ősz tele félelemmel, hogy megint majd csak otthon dekkolunk és nézzük a plafont. Aki ismer tudja, hogy a reményt soha fel nem adom, igy Csongorral lakásnézőbe indultunk, hogy keressünk valamit, amit majd valami fura módon RAJZISKOLÁNAK fogunk nevezni. Ez volt a terv. Találtunk is egy kicsi, de nagyon szimpatikus lakást, egy jó fej tulajjal. Kivettük. Ez volt a rajztermünk, a fotólaborunk, a konyhánk és az otthonunk 3 évig. Szinte hasznát sem vettük a mai materiális értelemeben, csak úgy volt, mi meg szerettük.
Majd tavasszal egy hétfői nap… mikor éppen mind a hárman, (ez ritka eset) Emi, Juli és én (Andi) is a műhelyben (POPARTBOX) voltunk, Csongor hívott, hogy a lakásból költöznünk kell… a lakás eladó sorba kerül. Emlékszem szinte beleszédültem a gondolatba, hogy mi lesz a már megszervezett, meghirdetett, félig betöltött, nyári táborokkal, a tanárokkal, a gyerekekkel….
Hirtelen az első felindulásomban, azt gondoltam, hogy ezt most itt abba kell hagyni, nem lehet tovább húzni, nincs hely ahová mehetnénk, itt a nyár a nyakunkon, nincs erőm még belegondolni sem, hogy ez mennyi munka.
Két-három nap kellett a teljes megnyugváshoz és ahhoz hogy kitisztuljanak a gondoltaim. Felhívtam aXI. kerületi Önkormányzatot, bérelni való helyet kerestem, gondoltam, ha folytatni kell akkor találok valamit.
Újra beleakadtam abba a régi bérleménybe amit már egy éve megnéztem, közel a műhelyhez, egy helyes zsákutcában, de akkor még pályázati kiírás előtt volt, nem lehetett kibérelni. Most éppen a pályázat lejárt, s még mindig gazdátlan volt szegény. A XI. kerületi Önkormányzat nagyon készséges volt mikor megpályáztam az „üzelethelységet” és pikk-pakk kibérelhettük az új otthonunkat. Ezúton is köszönöm nekik. A volt tanítványaim, a rajziskola tanulói és Csongor, Emi, Juli csúcsszuperek voltak, segítettek cipekedni, költözni, festeni és takarítani. Egy pici helyről (54 m2) egy nagy helyre (210 m2) költöztünk…
Per pillanat mikor írom ezt a kis szösszenetet, a XI. kerület Csóka utca 5 szám alatt egy csinos kis rajziskola növekszik, tele szinekkel, növényekkel, kényelmes kanapékkal, fotelekkel és sok meglepetéssel.
Például, lett egy új hatalmas FOTÓ LABORUNK! Előhívóval és nagyítógéppel.
Lett egy VARRÓSARKUNK, tele ipari varrógépekkel, köztük egy több mint 100 éves PFAFF karos bőrvarrógéppel.
Két hatalmas RAJZTERMÜNK lett, csontvázzal és rajzbakokkal.
Van egy hatalmas száraz PINCÉNK, amit még nem használunk, de bulikat szuper lenne tartani benne.
Van egy „KOEDUKÁLT” névre hallgató helységünk, ami tele van kanapéval és könyvekkel.
és…. van egy gyönyörű KERTÜNK amihez már gyüjtjük a bútorokat.
Itt tartunk most.
Most már csak Ti hiányoztok egy-két csoportból… gyertek és nézzetek meg minket!
(Például 2023. augusztus 30.-án, szerdán 17:30-kor, amikor az összes művész tanár vár titeket a beiratkozás alkalmával.)
Sose idegeskedj, az élet mindig arra visz amerre menned kell! Nekünk ide kellett mennünk.
Üdv:
Andrea
Az órákra pedig itt tudsz jelentkezni, folyamatosan, egész évben:
